Cégalapítás

Cégalapítás Angliában - angol cégalapítás

Céget alapítani alapvetően nem nehéz: bárki létrehozhat egy céget komoly anyagi ráfordítás nélkül (például az angol cégbíróság honlapján). De valóban ilyen könnyű lenne? És megéri? Ha igen, kinek?

Javasolt szakértők

Vállalkozások típusai Angliában

• Egyéni vállalkozó (Sole Proprietorship): természetes személy, egyedüli tulajdonosa üzletének, és nem társaság formában működteti azt. Mivel nem minősül jogi személynek, személyes vagyonával is felel a vállalkozásért. Az egyéni vállalkozóknak regisztrálniuk kell magukat az angol adóhivatalnál (HMRC). Ennek feltétele, hogy a vállalkozónak legyen társadalombiztosítása (National Insurance) amit önmaga fizet. Tipikusan 2-4 hétbe telik a regisztráció.
• Partnership: Két, vagy több személy vállalkozása. Az egyének felelőssége korlátlan ugyanúgy, mint az előző üzleti forma (egyéni vállalkozó) esetében.
• Limited Liability Partnership (LLP): A partnership formához hasonló struktúra, de azzal szemben korlátolt felelősséget biztosít a tagoknak, ugyanakkor meg kell felelnie szigorú követelményeknek. Az LLP-ket cégbíróságon is be kell jegyezni.
• Private Company Limited by Shares (LTD): A társaság tőkéje részvények vásárlásával történik, mint egy ZRT esetében. A tagoknak a társaságba befektetett összeg erejéig terjed felelősségük. A részvényeket nyilvánosan nem lehet árulni.
• Private Company Limited by Guarantee: A magyar KFT-hez hasonló cégforma. A tagok befizetnek a törzstőkébe, és ezt az alapító okiratban egyértelműen lefektetik. Fizetésképtelenség esetén ez a fedezet.
• Public Company Limited by Shares: A magyar RT-nek felel meg, azaz részvénytársaság melynek részvényeit nyilvánosan árulhatja. Az összes közül ez az egyetlen forma, amely létrehozásához szükséges minimum 50,000 GBP alaptőke (kb 18 millió forint).

Adózás

A multinacionális vállalatok és a helyi piacok.

A multinacionális vállalatok nevét gyakran összemossák a transznacionális vállalatokéval, tévesen azokat is „multi”-nak nevezve. A multinacionális vállalatok (mint ahogy nevük is mutatja) tulajdonosai több nemzetből kerülnek ki, míg a transznacionális vállalatok tulajdonosai egy nemzetből kerülnek ki, gyakran egy elég szűk, behatárolható csoportból, általában kevesebb, mint 20 tulajdonossal (például Nike: Phil Knight, Bill Bowerman) vagy akár egyetlen ember (például Virgin cégcsoport – Richard Branson) tulajdonában vannak, bár több országban is folytatnak tevékenységet. A multinacionális vállalatok a legdinamikusabban fejlődő vállalkozások közé tartoznak. Ennek oka többek között, hogy a vállalat egyes piacokon gazdasági erőfölényre tehet szert, továbbá képes például veszteségeinek országok közötti átcsoportosítására.

Globalizáció és a multinacionális vállalatok

A globalizáció ezeknek a vállalatoknak a megerősödésével jár. A globalizáció ellenzői gyakran a multinacionális vállalatok, mint a globalizáció jelképei ellen is fellépnek.

„Fúziók és Felvásárlások” vagyis: "Mergers and acquisitions"

Erőteljes növekedés a határ nélküli „Fúziók és Felvásárlások”-at (értsd a nemzetközi cégekre, részvénytársaságokra) illetően az 1990-es évektől a napjainkig folyamatosan érezhető és tapasztalható a gazdasági színtéren. A legnagyobb koncentrációjú aktivitás a pénzügyi szolgáltatásokban tapasztalható pl.: biztosítótársaságok, telekommunikáció, bankszféra. Fontos említenünk mint egyik alappillérét ennek a jelenségnek az úgynevezett "FDI"-t, angolul "Foreign direct investment" néven emlegetett fogalmat, ami azt jelenti, hogy külföldi tőkebefektetés. A külföldről beáramló tőkének előnyei és hátrányai is vannak a vendégországot (befogadó) illetően. A multicégek szempontjából alapkő, vagyis ha a multinak szándékában áll valamilyen oknál fogva (például: olcsó munkaerő, gyenge valuta,...) nagyobb összegű befektetésre hajtania a fejét külföldre, akkor egy vagy már létező, nehézségekkel küzdő vállalat felvásárlása formájában valósul meg, vagy új létesítményt hoznak létre, melynek hátránya: például a kisvállalkozások csődbemenetele, tőkekiáramlás (állami szinten). Előnye lehet például: új munkahelyek, infrastruktúra fejlesztése. Az anyaországot vagy inkább anyavállalatot illetően pedig a kockázat, adó és piac határozza hogy előnyös-e (nyereség) vagy épp hátrányosan veszteségesen kerül ki belőle. A multinacionális vállalatok gyakran szereznek meg gyenge tőkeerejű, csődbe vagy kényszerhelyzetbe került kis- és középvállalatokat. A 20. század eleje óta sokszor előfordul, hogy vállalatóriások is egyesülnek).

A multinacionális vállalatok és a munkavállalók

A multinacionális vállalatok újfajta, a korábbi kötődésektől eltérő lojalitást igényelnek alkalmazottaiktól. A multinacionális cégeknél az alkalmazottak és vezetők munkavégzése és előremenetele majdnem katonai szigorúsággal szervezett, racionálisan szabályozott keretek között megy végbe. A multinacionális cégek igyekeznek éreztetni alkalmazottjaikkal, hogy kivételezett helyzetben vannak, mert van munkahelyük, magas presztizsű cégnél dolgoznak, általában jók a munkakörülményeik. Cserében ezért nemcsak a munkájukat kell jól elvégezniük, hanem számos részletes szabályzatnak kell eleget tenniük, dokumentálniuk kell a munkájukat és fejlődésüket, lojálisnak kell lenniük a céghez, továbbá elégedettséget kell sugározniuk stb.

A multinacionális cégek megpróbálják az alkalmazottakat és vezetőket folyamatos pszichológiai tréningek segítségével integrálni és magatartásukat alakítani, azonban az alapvetően parancsuralmi szerkezet rengeteg olyan konfliktust vet fel, amelyet nem lehet, nem „politikus” nyíltan megbeszélni, ezért igen magas az ilyen munkahelyek stresszkeltő képessége. A multinacionális vállalatok – erőfölényüket felhasználva, különösen a fejlődő országokban – általában megakadályozzák alkalmazottjaik szervezkedését, a szakszervezetek létrehozását.